| |
Szegélynyírók, fűkaszák
Két olyan kerti szerszámgép csoportról van itt szó, amelyeket sok minden összeköt, de jó néhány tulajdonság szét is választ. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a működési elvükben találjuk a hasonlóságot, de teljesítményük és felhasználási területük tekintetében alaposan különböznek egymástól. De hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, a szegélynyírók egyre nőnek, és közelítenek a fűkaszákhoz, de a jelenség fordítva is lejátszódik.
Fűszegélynyírók
A szegélynyíró tulajdonképpen a fűnyírók kiegészítő eszköze. Mindazokra a területekre, ahová a fűnyíróval nem férünk hozzá ? fal, járda mellett, fák, bokrok tövénél, virágágyások közvetlen közelében stb. ? ideális gép. Nagy fordulatszámon forgó damilszála könnyedén elvágja a zsenge füvet, és ha véletlenül kemény tárgyhoz ? kőhöz, fás szárhoz ? ér, akkor csak a vágószálból kopik le egy darab, amit a damilorsóról hamar pótolhatunk. Az eszközben kár nem esik.
A szegélynyírók egészen kis teljesítménytől ? 150-200 W ? indulnak, amihez természetesen vékony (1 mm átmérőjű) vágószál és mindössze 20 cm-es munkaszélesség tartozik, de a felső határ bőven belenyúlik a fűkaszák birodalmába, mert 1000 W-os is akad köztük.
Mire ügyeljünk szegélynyíró vásárlásakor?
Választáskor a teljesítményt a következő szempontok szerint mérlegeljük. A kis teljesítményű géppel ne akarjunk kaszálni. Ez a teljesítmény, vágószélesség és vágószál vastagság csak arra való, amire a gép neve is utal: a szélekhez közel levágja a füvet. Az erősen elgazosodott területeken a vastag, elfásult szárakkal nem képes megbirkózni. Itt a vágószál állandóan szakad, a motor fullad és túlmelegszik. A forgó műanyag alkatrészek is nagyon hamar tönkremennek.
A nagyobb elektromos teljesítményhez már vastagabb vágószál, nagyobb munkaszélesség is tartozik, így a gépek felhasználási területe is fokozatosan kiterjed. Egy 4-500 W-os, 30 cm munkaszélességű szegélynyíró már megbirkózik az árokparttal is. Ha a nagyobb súlyhoz igazodóan a jó fogásról is gondoskodtak a konstruktőrök, akkor a fűnyíróval nehezen megközelíthető sávokat le tudjuk kaszálni egy ilyen szegélynyíróval. Ezeknek az erősebb szárú gyomnövények sem okoznak problémát. Van olyan szegélynyíró, amit már szívünk szerint a fűkaszák közé sorolnánk, bár a gyártó szegélynyírónak sorolja be.
Mi várható el egy szegélynyírótól?
Milyen szolgáltatásokat remélhetünk, illetve várhatunk el egy szegélynyírótól, azon felül, hogy a nagyobb villamos teljesítményhez nagyobb vágási teljesítmény és univerzálisabb felhasználhatóság tartozik? Először is a kényelmet. A nagyobb motorok súlya is tekintélyesebb, fontos tehát, hogy ezeknek a gépeknek jól kézbeálló pótmarkolata legyen, esetleg apró támasztó kereke, hogy munka közben ne kelljen folyamatosan tartani. A szegélynyírók meghajtó motorja rendszerint a tartórúd végén van, erre közvetlenül kapcsolódik a damilorsó, tehát a súly nagy része oda esik. A nagyobb teljesítményű gépeknél ezt már nehéz kézben tartani, ezért szükségesek a fenti kiegészítők.
A másik megoldás az, hogy a fűkaszákhoz hasonlóan a motort (ezzel a gép súlyának nagy részét) felhozzák a markolathoz, és az alul maradó damilorsót acélbowdennel hajtják meg. Az ilyen szegélynyíró egy hevederrel a vállunkra akasztható, így lényegesen könnyebb vele a munkavégzés. Az is praktikus, ha a szegélynyíró (alul maradó) motorja elforgatható, mert így a virágágyások széle szépen egyenesre vágható.
Fontos a vágószál adagolásának módja is. A legolcsóbb gépeknél ezt minden egyes alkalommal ? leállás után ? kézzel kell elvégeznünk. A félautomatáknál menet közben is lehet (az orsó finom leütésével, lenyomásával), a teljesen automatáknál pedig elegendő egy gázfröccs, és az orsó már rá is töltötte a szükséges damil mennyiséget.
Az erősebb szegélyvágóknál a damil vágószál orsója helyére akár cserjevágó fej is szerelhető. Ez sokkal többet bír, mint a damil, de nem adagolható utána, nincs is damil-orsó. Egy másik elterjedőben lévő újdonság ugyancsak a damilt akarja leváltani. Helyére műanyag vágókés kerül, amely sokkal nehezebben kopik, viszont amikor elfogy, akkor cserélni kell. A vágókések nem drágák, cseréjük pedig egyetlen mozdulat.
Fűkaszákról
A fentiekből is látszik, hogy a szegélynyírók sokszor ostromolják a fűkaszák kategóriáját. Mégis általánosságban azt mondhatjuk, hogy a fűkaszák nagyobb teljesítményű (1-3 LE), általában benzinmotorral hajtott gépek. A nagyobb teljesítményhez nagyobb munkaszélesség, és 2 mm vastag vágószál tartozik. A gép felépítése is olyan, hogy a kaszálásra alkalmas legyen: súlyukat a vállunkon viseljük egy hevederrel, és széles ?ökörszarv? markolatuk valóban kaszálásra ad lehetőséget. Használatuk leginkább olyan területeken ajánlott, amelyekhez fűnyíró géppel nem lehet hozzáférni: meredek hegyoldal, árokpart stb. Sima talajon a gyepet nem érdemes, és nem is lehet szépen vágni motoros kaszával.
A fűkaszák azonban jóval többre alkalmasak, mint a fűnyírásra. Amúgy is erős vágószáluk különböző bozótirtó késekre, füvet és cserjét egyaránt vágó tárcsára, sőt akár körfűrész tárcsára cserélhető. Az előbbiekkel szinte lekaszálhatjuk az elburjánzott cserjéket, elvadultan növő bokrokat, a fűrésztárcsával pedig akár combnyi törzseket, faágakat fűrészelhetünk el. Egyes gyártók a meghajtó alapmotora még egyéb szerszámgép-tartozékokat ? láncfűrészt, bozótvágót, sövényvágót, ágvágót, sőt talajkultivátort ? is kifejlesztettek.
Ezek már inkább professzionális géprendszereknek tekinthetők. Áruk és felhasználási területük is inkább az ipari kategóriákat ? közútkezelés, erdőgazdaság ? célozza meg. Az olcsóbb árkategóriájú fűkaszáknak azonban helye van az otthoni kertápolásban is. A nehezen megközelíthető, egyenetlen területek karbantartása szinte megoldhatatlan egy ilyen eszköz nélkül. Ez utóbbi esetben leginkább azt kell mérlegelnünk, hogy egy drágább szegélynyírót, vagy egy olcsóbb fűkaszát célzunk meg a vásárláskor.
Forrás: Ezermester
|
|
